Akár négykézláb csúszva is, de fel kell hozni a vizet

2015.01.05.

Index

A Miskolc mellett elterülő hosszú völgyben körülbelül négyezer ember él ma, köztük olyanok is, akiket a lebontásra ítélt miskolci cigánytelepről, a számozott utcákból költzötettek ide, ahogy ők mondják: az egyik nyomorból a még nagyobb nyomorba.

Inni egy pohár vizet, kezet mosni, egy teát főzni – a Lyukóvölgyben ez nem úgy működik, hogy az ember csak megnyitja a csapot. Miskolc, és egyben az ország legnagyobb szegregátumában se iskola, se orvos, se bolt, se utcanevek. A mindennapokat viszont az nehezíti meg a leginkább, hogy a legtöbb házba a víz sincs bevezetve.


Hajdú D. András képriportja az Abcúgon.

“Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Csak át kell gondolni a dolgokat, és akkor lehet egyről a kettőre jutni. Mi nem veszünk vacak ruhát a kínaiban, inkább márkásat a használtruha-boltban, mert az tovább tart” – mondja Béla. A mosással viszont sosem volt kibékülve, mert meg sem tudja számolni, hány ballon vizet kell ahhoz a biciklijén feltolnia a hegyre. “Egyszer a feleségem mondta, hogy sok a szennyes, mire hazaér, hozzak elég vizet a mosáshoz. Nekem már annyira elegem volt a vízhordásból, hogy fogtam, és felgyújtottam az összes ruhát. Jön haza a feleségem, én meg mondom neki: víz az nincs. De ne izgulj, már szennyesünk sincs!”

Fotó: Hajdú D. András / abcug.hu