A Brandenburgi kapu története a Fortepanon

2014.11.06.

Index

Berlin és egyben Németország jelképe az a 18. század végi kapu, melyet II. Frigyes Vilmos porosz király rendeletére építettek. A kapu tetejét díszítő Niké-szobrot maga Napóleon lopta el, hogy utána egy raktárban álljon rajta a por. Hitler kancellári kinevezése után itt vonult el a nemzetiszocialisták győzelmét ünneplő fáklyásmenet, majd a második világháború után összefogott a keleti és a nyugati városvezetés, 1957 végére újjáépítették a harcokban megsérült kaput (átmenni egyik oldalról sem lehetett rajta, sőt, a fal felépülése után csak a keletnémet határőrök tudták megközelíteni). „Amíg a brandenburgi kapu zárva, addig a német kérdés nyitva marad” – mondta a későbbi államelnök, Richard von Weizsäcker. „Berlini vagyok” – mondta 1963-ban berlini látogatásán Kennedy, 1987-ben Reagan már erősebben fogalmazott: „Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!” – a rádión keresztül milliók hallották, pedig tanácsadói hosszasan tanakodtak, vajon lehet-e ennyire szókimondó a beszéd. Végül a fal felépülése után 28 évvel, 1989 decemberében nyitották meg a újra százezres ünneplő tömeg ujjongására. Hosszú restauráció után 2002-ben nyitották meg újra ünnepélyesen a felújított kaput. A Fortepan képeiből válogattunk.

Fotó: Urbán Tamás / FORTEPAN